Helyességéről ugyan hosszas filozófiai vitákat lehetne folytatni, de ettől tény: az anyagi javak birtoklása kiemelt fontosságot tölt be életünkben. Az államnak viszont joga van a tulajdon korlátozására. Szélsőséges esetben meg is foszthat tőle, nagy bosszúságot, kellemetlenséget okozva, legrosszabb forgatókönyv esetén teljesen tönkretéve életünket, de legalábbis vállalkozásunkat. Elég csak a hatóságok széles jogköreire gondolni – a NAV évekig visszatarthatja a visszaigényelt ÁFA-t, a nyomozóhatóság lefoglalhat értékes járműveket, informatikai eszközöket stb.
Sajnálatosan jónéhány esetben ezt minden alap nélkül teszik. Márpedig, ha mindez jogtalanul történik, nem kell szótlanul tűrnünk, ahogyan erre a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) a nemégiben meghozott Gyrlyan v Oroszország ügyben rámutatott.
A Gyrlyan-ügy hőse teljesen legálisan értekesített egy Moszkva melletti nagyon értékes házat, a vételárból átváltott 100 ezer dollárt. A pénzt Odessába akarta vinni, de a határon 90 ezer dollárt elkoboztak tőle, mert “elmulasztotta előre bejelenteni” a pénzmozgást. (Az orosz jog ugyanis előírta, hogy minden országhatárokon keresztül történő, 10 ezer dollár feletti készpénzmozgást be kell jelenti.) Gyrlyan úr soha többet nem látta a pénzét, és dacára annak, hogy a bejelentési kötelezettség elmulasztásán kívül más rosszat nem tett, fellebbezései nem vezettek eredményre.
Az EJEB elmarasztalta Oroszországot Gyrlyan úr tulajdonjogának megsértésért. A Bíróság kimondta, hogy az állam természetesen folytathat pénzmosás és egyéb bűnözés elleni küzdelmet. Ugyanakkor, ezen célok elérése nem legitimál minden jogkorlátozást; vagyis az állam által okozott jogsérelemnek arányosnak kell lennie az elérni kívánt céllal. Azaz nem lehet pusztán azért elkobozni valamit, mert gyanús, hogy esetleg a tulajdonos jogszerűtlenség útjára lépett. A feltételes, minden alapot nélkülöző gyanú nem elég – konkrét, megvalósult jogsérelem kell, hogy igazolhassa a tulajdontól való megfosztást.
A konkrét esetben ez ügydöntő volt: Gyrlyan úr vitathatatlanul tisztességes ember, aki eladott egy értékes ingatlant, teljesen jogszerűen. Való igaz, hogy elfelejtette bejelenteni, hogy átviszi a határon a pénzét. Ez azonban semmilyen hátrányt nem okozott senkinek, az államkasszát egy fillérrel sem rövidítette meg. Természetesen (az elsőre talán nem teljesen racionális) adminisztratív kötelezettségeket is teljesíteni kell, de ennek elmaradása önmagában nem vonhatja maga után a szinte teljes jog- és tulajdontól való megfosztást. A jogi formalitások be nem tartása, ha az valódi sérelmet nem, vagy alig okozott, nem járhat súlyos szankcióval, komoly anyagi terhet jelentő büntetésekkel.
Amennyiben az állam mégis túlzott szigorral lép fel velünk szemben bizonyos formaságok be nem tartása miatt, nem kell tehát minden további nélkül belenyugodni a hivatalok packázásába. Van egy szerv, az Emberi Jogok Európai Bírósága, mely értő füllel hallgatja meg az ilyen panaszokat.