Számos élethelyzetben találkozunk hatóságokkal, amelyek döntései nem mindig kedvezőek számunkra. Sokunkkal az is előfordult már, hogy ügyünket nem intézték tisztességesen. A hatóság ilyen működését nem kell szó nélkül hagynunk, hiszen a legtöbb közigazgatási aktust meg lehet támadni a bíróságon [lásd: a közigazgatási perrendtartástól szóló 2017. évi I. törvény 4. § (3) bekezdése]. Amennyiben a bíróság sem orvosolja a jogainkon esett csorbát, még mindig nem kell feladnunk, hiszen az Alaptörvény maga biztosítja a tisztességes hatósági eljáráshoz való jogot, amely alapján az Alkotmánybíróság akár meg is semmisítheti a tisztességtelen hatósági és az azokat jóváhagyó bírósági határozatokat. Az Alkotmánybíróság egy friss határozatában így is tett, megállapította a tisztességes hatósági eljáráshoz való jog sérelmét, és megsemmisítette a Kúria Kfv.II.37.070/2016/7. számú ítéletét.
Az ügy
Az indítványozó egy adott típusú pénztárgép gyártója. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló közigazgatási ügyben a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal Metrológiai Hatóság (a továbbiaknak: a Hatóság) engedélyezte az indítványozó által bemutatott pénztárgép forgalmazását. Ezt követően felmerült, hogy a vizsgált pénztárgép esetében fennállhatnak az illegális működési mód lehetőségei, ennek a felderítésére a Hatóság hivatalból szakértőt rendelt ki, de az eljárás megindításáról magát az érintettet nem értesítette.
A szakvélemény – részben túlterjeszkedve a hatóság megkeresésén – megállapította, hogy a pénztárgépek működtetése jogszerűtlen volt. A szakértői vélemény alapján a Hatóság megtiltotta a pénztárgép forgalmazását.
Az indítványozó csupán az elsőfokú eljárást követően tekinthetett be az ügy irataiba, és ekkor kapta csak kézhez a szakértői véleményt és annak kiegészítését. Azaz addig arra semmilyen észrevételt nem tudott tenni, dacára annak, hogy ez a szakértői vélemény alapvetően befolyásolta az eljárás kimenetelét.
Ezt követően az indítványozó fellebbezéssel élt a Hatóság határozatával szemben, amelyhez egy magánszakértői véleményt is csatolt. A magánszakértői vélemény arra a következtetésre jutott, hogy a pénztárgép jogsértő működése nem állapítható meg.
A másodfokú közigazgatási hatóság az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A határozata indokolásában megállapította, hogy a szakértői vélemény és annak kiegészítése a gép jogszabálysértő működését alátámasztotta, ezért jogszerű volt a forgalmazási engedély visszavonása. Az indítványozó által becsatolt magánszakértői véleményt úgy értékelte a másodfokú szerv, hogy az nem cáfolja a szakértői vélemény megállapításait, mivel a magánszakértő nem végzett teljeskörű vizsgálatot. A másodfokú hatóság azt is hozzátette, hogy az indítványozó az eljárás során nem kérte másik szakértő kirendelését.
Az indítványozó keresettel támadta meg a másodfokú határozatot. A bíróság, helyt adva a keresetnek, súlyos eljárási szabálysértésnek minősítette, hogy a hivatalból indult eljárásban a Hatóság az eljárás megindulásáról az indítványozót nem értesítette. Lényeges hiányosságnak minősítette továbbá a bíróság, hogy az elsőfokú eljárás során az indítványozó nem élhetett az iratbetekintési és észrevételezési jogával, holott az ügyfélként megillette volna. Emellett az eljárás során az indítványozó nyilatkozattételi és jogorvoslati jogának korlátozását is megállapította a bíróság. Mindezek az ügy érdemére kihatottak. Eljárási szabálysértésnek minősítette a bíróság, hogy az eljárt szakértő a szakvéleményét az erre vonatkozó végzés nélkül egészítette ki, túllépve ezáltal a hatáskörét. Továbbá azt is megállapította a bíróság, hogy a kiegészítő szakvélemény elkészültével két, egymásnak ellentmondó szakvélemény állt rendelkezésre, amelyek között az ellentmondást a hatóságok nem oldották fel. Végezetül súlyos eljárási szabálysértésnek minősítette a bíróság, hogy a Hatóság az indítványozó által becsatolt magánszakvéleményre a határozatában nem tért ki.
A jogerős ítélettel szemben a Hivatal terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, mely alapján a Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és az indítványozó keresetét elutasította. A Kúria az ítélete indokolásában amellett foglalt állást, hogy az elsőfokú hatósági eljárás során bekövetkezett jogsértések nem tekinthetőek az ügy érdemére kihatónak, mivel lehetőség volt a határozat felülvizsgálatára.
Az indítványozó ezt követően nyújtott be alkotmányjogi panaszt a Kúria ítélete ellen. Az Alkotmánybíróság megalapozottnak találta indítványozó panaszát.
A tisztességes hatósági eljáráshoz való jog sérelme
Az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése önálló jogként deklarálja a tisztességes hatósági eljáráshoz való jogot.
Az Alkotmánybíróság leszögezte, hogy a tisztességes hatósági eljáráshoz való jog összefügg a jó közigazgatás fogalmával, valamint a közigazgatási eljárásjog közös európai alapelveivel [lásd: az Európai Unió Alapjogi Chartája 41. cikk].
A hatósági eljárás ügyfeleinek tisztességes eljáráshoz való joga értelmében alapvető követelmény a hatóság felé, hogy eljárása során megtartsa és másokkal is megtartassa a jogszabályi rendelkezéseket. Azonban fontos hangsúlyozni, hogy ez nem a jogszabályok mechanikus betartását és betartatását jelenti, habár az mindenképpen szükséges feltétele a jog érvényesülésének.
Az Alkotmánybíróság kiemelte, hogy a tisztességes hatósági eljáráshoz való jog az eljárás egészének minőségére vonatkozik. Az Alkotmánybíróság egy korábbi határozatában úgy határozta meg a tisztességes hatósági eljáráshoz való jog lényegét, hogy az: „olyan minőség, amelyet az eljárás egészének és körülményeinek figyelembevételével lehet csupán megítélni. Ezért egyes részletek hiánya ellenére éppúgy, mint az összes részletszabály betartása dacára lehet az eljárás ’méltánytalan’ vagy ’igazságtalan’, avagy ’nem tisztességes’.” Ugyanakkor hangsúlyozzuk, hogy a szükségesség-arányosság feltételeinek megfelelően az alapjog egyes részelemei korlátozhatóak, mindaddig, amíg az eljárás egésze összességében tisztességesnek mondható. A tisztességes hatósági eljáráshoz való jog kiterjed a részlehajlás nélküli, tisztességes, ésszerű határidőn belüli ügyintézésre, a hatósági aktusok törvényben meghatározott indokolására és a közigazgatási jogkörben okozott károk megtérítésére. Ahogy azt korábban is kiemeltük, a hatóság nem mechanikus jogalkalmazásra hivatott, hanem mindenkor köteles az ügyfelek jogainak tiszteletben tartására, és arra, hogy az eljárás egésze tisztességes maradjon.
A Kúria az ítéletében amellett foglalt állást, hogy a panasz alapjául szolgáló hatósági eljárások szabálytalanságai nem hatottak ki az ügy érdemére, mivel azok a Hivatal eljárása során orvosolhatóak voltak, azaz nem állapítható meg a tisztességes hatósági eljáráshoz való jog sérelme. Ezzel szemben az Alkotmánybíróság számos jogsértést állapított meg az eljárással kapcsolatban, amelyek igenis kihatottak az ügy érdemére.
Ahogy arra az elsőfokú bíróság is rámutatott, azáltal, hogy a hatóság nem értesítette az indítványozót az eljárás megindításáról, súlyosan korlátozta az indítványozó eljárásban való részvételi jogait, így például az eljárási cselekményekre való észrevételezési és nyilatkozattételi jogát, holott ezek biztosítása garanciális jellegű minimumkövetelmény az eljárás tisztességes voltához. Tovább súlyosította az indítványozó jogainak sérelmét, hogy mindazok után, hogy korlátozottan vehetett részt az eljárásban, az indítványozó nem ismerhette meg az elsőfokú eljárás döntő bizonyítékául szolgáló szakvéleményt és annak kiegészítését az eljárás befejezése előtt.
Az Alkotmánybíróság hangsúlyozta, hogy „Az eljárás megindításáról való döntés, valamint a bizonyítékok ügyféllel való ismertetésének elmaradása olyan eljárási szabálysértések, amelyek kihatnak az ügy érdemére. A tisztességes eljáráshoz való jog alapján az egyes eljárási garanciák olyan értéket jelentenek, amelyek megszegése vagy be nem tartása kihat az ügy érdemére, az ügy kimenetelétől függetlenül.” Az Alkotmánybíróság nem fogadta el a Kúria azon álláspontját, mely szerint az elsőfokú hatósági eljárás hiányosságai nem tekinthetőek az ügy érdemére kihatónak, mivel lehetőség volt a határozat felülvizsgálatára. Az Alkotmánybíróság ezzel kapcsolatban kiemelte, hogy pusztán az a lehetőség, hogy indítványozó fellebbezéssel élhetett a sérelmezett határozat ellen, önmagában nem teszi jogszerűvé vagy tisztességessé az elsőfokú eljárást. Ugyanis a másodfokú hatósági eljárásban a teljes felülbírálati jogkörből adódóan korrigálható az elsőfokú eljárás legtöbb hibája, azonban vannak olyan jogsértések, amik fogalmilag orvosolhatatlanok a másodfok előtt. Ilyen például az eljárás megindulásáról való értesítés elmaradása. A bizonyítással kapcsolatos jogsértések általában korrigálhatóak az eljárás során később is, hiszen utólag is van lehetőség arra, hogy az ügyfél megismerje a bizonyítékokat. Azonban a bizonyítással kapcsolatos ügyféli jogosítványok – így az észrevételezési és indítványozási jog – sérelme nem orvosolható a másodfok előtt, mivel ezek teljesítését nem lehet utóbb úgy pótolni, hogy azáltal olyan helyzetbe kerüljön az ügyfél, mintha az elsőfokú eljárás cselekményei során tudta volna gyakorolni e jogait.
Összefoglalás
Az Alkotmánybíróság erőteljes értelmezést biztosított a tisztességes hatósági eljáráshoz való jognak. Ha az eljárás bármely, az ügy szempontjából lényeges aspektusát nem tisztességesen, nem az ügyféli jogok tiszteletben tartásával intézik, az alkotmányellenes. Amennyiben ezt a hibát sem a hatósági eljárásban, sem a bírósági felülvizsgálati eljárásban nem orvosolják, úgy érdemes az Alkotmánybírósághoz fordulni – mint látható, az ilyen típusú panaszok sikerre vezethetnek.