A bűncselekmények áldozatainak járó kártérítési lehetőségekről.
A 2020. február 25-én elfogadott T/9241. számú törvényjavaslatban Országgyűlés felhívja a Kormányt, hogy egy jövőbeli nemzeti konzultáció eredménye alapján a bűncselekményekből származó károk enyhítéséről szóló és a bűncselekmények áldozatainak érdekeit érvényre juttató új szabályozási rendszert dolgozzon ki 2020. május 15-éig. A jogalkotási folyamatokban nem járatos személynek is könnyen feltűnhet, hogy a még le sem bonyolított nemzeti konzultáció alapján egy „új szabályozási rendszer” kidolgozására a pár hónapos határidő rendkívül szűk. Borítékolható tehát, hogy nem nagyon várható olyan jogszabály az eljárás eredményeként, ami valóban alkalmas lenne a sértetti jogok jelenleginél jobb érvényesítésére. Éppen ezért jelen blogbejegyzésben áttekintjük, hogy jelenleg milyen módon érvényesülnek az áldozati érdekek, különös tekintettel a sérelmek orvoslására, azon belül is a vagyoni és nem vagyoni kár megtérülésére.
Az állam alkotmányos kötelezettsége egy demokratikus jogállamban, hogy az igazságszolgáltatás intézményeinek úgy kell eljárniuk, hogy a jogállami keretek között a bűncselekmények áldozatai iránt társadalmi szolidaritás érvényesüljön. Ennek megfelelően az áldozatpolitika két nagy területen fejti ki hatását. Egyfelől az áldozatok eljárási jogainak garantálásában, másfelől pedig a büntetőeljáráson kívüli támogatási rendszerben, amelynek keretében az állam azonban nem vállalja át az áldozatot ért összes hátrány kompenzálását, csupán enyhíteni igyekszik a sérelmeket.
Alapvetően a büntetőeljárás hivatott orvosolni a bűncselekmény okozta sérelmeket, ezért az elkövető felelősségre vonása mellett a bűncselekmény által okozott károk helyreállítását is biztosítania kellene. Ugyanakkor egy 2002-2003-as OKRI kutatás, melynek során 10 000 embert kérdeztek meg, többek között arra is rámutatott, hogy bűncselekmények áldozatainak a tehetetlenség, kiszolgáltatottság és az idegesség érzése a cselekmény után hosszú idővel, a büntetőeljárás lezárulta után is megmarad. Ebből arra lehet következtetni, hogy a büntetőeljárás és a bűnös elítélése önmagában nem oldja fel maradéktalanul a konfliktusokat és nem enyhíti megfelelően az áldozatok sérelmeit.
Magától értetődő a bűncselekmény sértettjeinek az az alapvető elvárása, hogy a bűncselekmény okozta veszteségeket részükre valamilyen forrásból kompenzálják. A bűncselekmény okozta kár megtérülhet az elkövetőtől, a biztosítótól vagy az államtól is. A sértett a büntető igazságszolgáltatás keretében három úton juthat kompenzációhoz az őt ért károkért.
- Polgári jogi igényt érvényesíthet a terhelttel szemben a büntetőeljárásban magánfélként.
- Bizonyos esetekben részt vehet elkövetői jóvátételt eredményező közvetítői eljárásban, valamint rászorulóként fordulhat az áldozatsegítő szolgálathoz.
- Igényelhet állami kárenyhítést is. Az első két esetben a kártérítés mértékének vagy tényleges teljesítésének határt szabhat a bűncselekmény elkövetéséért elítélt személy teherbíró képessége, anyagi helyzete. Ugyanakkor az állami kárenyhítés igénybevételére jogosultak körét a jogalkotó meglehetősen szűken határozta meg, nagy hangsúlyt fektetve a kettős kártalanítás kiküszöbölésére (visszatérítési kötelezettség).
Az állami kárenyhítés
Az állami kárenyhítésre vonatkozó részletes szabályokat egy külön törvény tartalmazza. Ezen jogszabály alapján kárenyhítésre az a rászoruló áldozat jogosult, akinek sérelmére szándékos, személy elleni erőszakos bűncselekményt követtek el, s ennek következményeként testi épsége, egészsége súlyosan károsodott. Jogosult még az ilyen bűncselekmény sértettjének egyenes ági rokona, örökbefogadója vagy nevelőszülője, örökbefogadott vagy nevelt gyermeke, házastársa, élettársa, és akinek eltartására az ilyen bűncselekmény következtében károsodott vagy meghalt sértett köteles volt. Igényelhet ilyen kárenyhítést továbbá az is, aki a meghalt sértett eltemettetéséről gondoskodott.
A jogszabály értelmében az áldozat abban az esetben tekinthető rászorulónak, ha havi nettó jövedelme – közös háztartásban élők esetén az egy főre eső jövedelem – nem haladja meg az alapösszeg (a tárgyévet megelőző második év a Központi Statisztikai Hivatal által közzétett nemzetgazdasági bruttó havi átlagkeresetnek a 43 százaléka) kétszeresét. Tehát, 2020-ban ez az összeg 131.813,- forint.
Emellett jövedelmi helyzetére tekintet nélkül rászorulónak tekintendő az az áldozat, aki kiemelten hátrányos helyzetű: pl. aktív korúak ellátására jogosult, vagy időskorúak járadékában részesül stb. (lásd. 2005. évi CXXXV. törvény 6. § (3) bekezdésben felsoroltak). Amennyiben Ön nem tudja egyértelműen eldönteni, hogy jogosult-e ilyen kárenyhítésére, feltétlenül forduljon ügyvédhez!
A kárenyhítést egy összegben vagy havi járadékként kell fizetnie az államnak. A kárenyhítés megfizetése abban az esetben igényelhető járadékként, ha a sértett bűncselekmény miatt bekövetkezett keresőképtelenségének ideje várhatóan a 6 hónapot meghaladja, de a járadék legfeljebb három évig adható.
A kárenyhítés mértékét a jogalkotó az alapösszeghez (lásd. fent kiszámított 131.813,- forint) és a bekövetkezett kárhoz mérten határozta meg. Ez alapján az egyösszegű kárenyhítés mértéke az alapösszeg ötszörösét – a 131.813,- forint ötszörösét, vagyis 659,065,- forintot – meg nem haladó kár esetén a kár 100 százaléka. Az alapösszeg ötszöröse és tízszerese közötti kár esetén már maximalizált az összeg. Ez azt jelenti, hogy ha az alapösszeg ötszörösét 659.065,- forintot a kár meghaladja, de nem több, mint 1.318.130,- forint, akkor a kártérítés az alapösszeg 5-szöröse plusz az alapösszeg ötszöröse feletti rész 75 százaléka lesz. Ezzel analóg módon az alapösszeg tízszeresét meghaladó kár esetén az alapösszeg 8,75-szöröse, és az alapösszeg tízszerese feletti rész 50 százaléka, de legfeljebb az alapösszeg tizenötszöröse, tehát 1.977.195,-forint.
Ha például valakinek 1.000.000,- forint összegben keletkezett kára, akkor kárenyhítésként megkapja az alapösszeg ötszörösét, vagyis 659.065,- forintot és még a fennmaradó 340.935,- forintnak a 75%-át, ami 255.701,- forint. Vagyis összesen 659.065 + 255.701 = 914.766,- forint összegű kárenyhítést fog kapni.
A járadék havi mértéke az igazolt jövedelemcsökkenés 75 százaléka, ha az áldozat 18 év alatti személy vagy mások gondozására szorul. Abban az esetben, ha az áldozat mások gondozására nem szorul, a járadék csak az igazolt jövedelemcsökkenés 50 százaléka lehet. A járadék legmagasabb összege havonta az alapösszeggel, 131.813,- forinttal egyezik meg.
Az áldozat a kárenyhítés iránti kérelmét bármely áldozatsegítő szolgálatnál előterjesztheti. A kérelmet egy példányban, az erre a célra rendszeresített nyomtatvány kitöltésével kell benyújtani. A nyomtatvány kitöltéséhez az áldozatsegítő szolgálat segítséget nyújt.
Bár az állami kárenyhítés csak ritkán téríti meg az áldozatot ért teljes kárt, és az érzelmi és pszichológiai segítségnyújtás biztosítása nem képezi részét, sok esetben biztosabb módja a bűncselekmény áldozatának kompenzálására, mint a következőkben tárgyalandó polgári jogi igény érvényesítése. A polgári jogi típusú klasszikus kártérítés összege akár nagyságrendekkel nagyobb lehet, mint az előbb tárgyalt kárenyhítés. Ugyanakkor teljesítése az elítélt anyagi helyzetének függvénye, így sok esetben nagyon bizonytalan. Ennek fényében érdekes, hogy a kárenyhítési kérelmek éves száma elenyészőnek tekinthető az erőszakos bűncselekmények éves számához képest. Ennek egyik oka lehet az, hogy feltehetően sokakat elbizonytalanít, hogy a jogszabály a kárenyhítésre kapott összeg visszafizetését is sok esetben előírja, vagyis például ha a büntetőügyben az eljáró bíróság jogerős ügydöntő határozatában megállapítja, hogy a támogatás alapjául szolgáló cselekmény nem bűncselekmény, vagy ha a kár más forrásból részben vagy egészben megtérült, az áldozat a kárenyhítés összegét 3 év alatt köteles – a megtérülés mértékéig – visszatéríteni, Tehát ha a bűncselekmény sértettje más úton is – például polgári peres eljárásban – sikeresen igényel kártérítést, a kárenyhítést, legalább részben, de vissza kell fizetnie
Polgári jogi igény érvényesítése a büntetőeljárásban
A súlyos testi sértés szintjét el nem érő vagy személyi sérüléssel nem járó bűncselekmények áldozatainak a büntetőeljárásban magánfélként kell kártérítést követelniük az őt ért sérelmekért, mely tekintetében a Be. (2017. évi XC. törvény) a sértett szerepének erősítését szem előtt tartva fogalmaz meg szabályokat. Újdonság például, hogy sajátos nyilatkozati jogot kapott a sértett a jogalkotótól. A sértett az eljárás során bármikor jogosult nyilatkozni arról, hogy a bűncselekmény következtében milyen testi, lelki sérelmet szenvedett, milyen vagyoni hátrány érte, illetve kívánja-e a terhelt bűnösségének megállapítását és megbüntetését.
A Be.-ben kifejezetten hangsúlyos, hogy a sértett a kártérítés mellett más igénnyel is felléphet. Kérheti a jogalap nélküli gazdagodás visszatérítését, a jogsértés abbahagyását, a sérelmes helyzet megszüntetését, az eredeti állapot helyreállítását, továbbá a törvény azt is kimondja, hogy egyéb igényeket is támaszthat, például kérheti a dolog kiadását is.
A sértett a polgári jogi igényét az elsőfokú büntetőbíróságnál legkésőbb azon az eljárási cselekményen terjesztheti elő, amelyen Be. rendelkezései szerint először jelen lehetett. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az ügyben tartandó első tárgyaláson, miután a bíró megállapítja, hogy a tárgyalás megtartásának nincs akadálya és a vádiratot ismertették, a bíró felhívására a sértett, illetve képviselője tud nyilatkozni arról, hogy érvényesít-e polgári jogi igényt és lehetőséget kap igényének ismertetésére. Ha ezt a lehetőséget a sértett elmulasztja, a késedelmének igazolására sem terjeszthet elő igazolást, igényét a bíróság egyéb törvényes útra fogja utasítani. A bíróság a polgári jogi igény érvényesítését egyéb törvényes útra utasítja akkor is, ha az eljárást megszünteti, a vádlottat felmenti és szabálysértési felelősségét sem állapítja meg, a magánfélnek vagy a terheltnek nincs polgári perbeli jogképessége, a polgári jogi igényt nem a sértett terjesztette elő (stb. lásd: Be. 560. § felsorolása)A büntetőeljáráson belüli sértetti jogérvényesítés egyik előnye, hogy a polgári perrendtartásról szóló törvényben rögzített, a keresetlevél tartalmára vonatkozó nagyon szigorú előírásoktól a Be. a sértett jogérvényesítésének könnyítése érdekében eltér, és a polgári jogi igény kapcsán csak azokat a legszükségesebb kellékeket írja elő, amelyek nélkül annak érdemi elbírálására nem lenne mód. Ezek a követelés teljesítésére kötelezni kért terhelt megjelölése, határozott (kereseti) kérelem, a követelt összeg vagy mennyiség, az érvényesíteni kívánt jog, az ezeket megalapozó tények, a kért teljesítés módja és helye.
A büntetőeljárás lezárultával az abban megítélt polgári jogi igény vagy kártérítés megítélésével még nem tekinthető a sértett számára bizonyosnak, hogy a részére megítélt összeget teljesíteni is fogják, egyszerűen azért, mert az elítélt nem biztos, hogy rendelkezik akkora vagyonnal, ami azt fedezhetné. Sok esetben elkerülhetetlen, hogy a sértett végrehajtási eljárást indítson az elítélt ellen, hiszen az önkéntes teljesítés és végrehajtási eljárás hiányában a követelése akár el is évülhet. A bűncselekménnyel okozott kár esetén az elévülés hossza alapvetően a bűncselekmény tárgyi súlyához igazodik, mivel a követelés öt éven túl sem évül el mindaddig, amíg a bűncselekmény büntethetősége el nem évül. Minden esetre azzal a károsultnak számolnia kell, hogy hacsak nem rendelkezett az elkövető már a büntetőeljárás alatt is a kártérítés kifizetésére elegendő vagyonnal, arra – várhatóan – nem fog a szabadságvesztés-büntetés végrehajtása alatt sem szert tenni. Mindez pedig azt eredményezi, hogy az, aki az állami kárenyhítés lehetőségéből a jogszabály értelmében kizárt, vagy arra más okból nem jogosult, semmilyen biztosítékkal nem rendelkezik a bűncselekménnyel okozott kárának megtérülésére.
Kártérítés egyéb törvényes úton – polgári peres eljárás
A polgári jogi igény büntetőeljárásban való érvényesítése nem az egyetlen lehetőség tehát és nem is előfeltétele annak, hogy a sértett a polgári jogi igényét egyéb törvényes úton érvényesítse. A polgári jogi igény büntetőeljárásban való érvényesítése a sértettet megillető lehetőség, mellyel nem feltétlenül kell élnie, a követelését külön polgári perben is érvényesítheti. A polgári kártérítési pert – melyben egyébként a nem vagyoni kárt, sérelemdíj formájában – lehet érvényesíteni a sértettnek az elkövető, mint alperes ellen keresetlevéllel kell megindítania. A keresetlevélben kötelezően feltüntetendő adatokat a polgári perrendtartás 170. §-a tartalmazza.
A kártérítés kifizetésének „biztosítéka”
Sajnálatos módon jelenleg Magyarországon a legvalószínűbb módja annak, hogy valaki a szabadságvesztés büntetés végrehajtása alatt bevételre tegyen szert, amiből az általa elkövetett bűncselekmény sértettje (akár teljes mértékben) kompenzálható lesz, az, hogy magát az elítéltet jogsértő körülmények között tartják fogva, így ő is kompenzációra, kártérítésre válik jogosulttá a sérelmeiért. Az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények miatti kártalanítás jogintézményébe a jogalkotó egy olyan mechanizmust épített be, aminek eredményeként az állam által elkövetett jogsértésért járó kártérítést az állam nem a jogosultnak fizeti ki, hanem a jogosult által elkövetett bűncselekmény sértettjének. Erre akkor van mód, ha a sértettnek ezt korábban megállapították polgári jogi igényként vagy kártérítésként, sérelemdíjként, nem évült el, és a bírósági felhívására jelzi, hogy igényt tart rá. Az alapvető jogokat sértő fogvatartási körülmények miatti kártalanításból történő kielégítésnek kizárólag azzal a bűncselekménnyel összefüggésben megítélt polgári jogi igény, illetve a polgári bíróság által jogerősen megítélt kártérítés vagy sérelemdíj erejéig van helye, amely miatt kiszabott szabadságvesztés végrehajtása tekintetében a kártalanítást megállapítják.
Természetesen a bűncselekmények sértettjeinek ilyen módon történő kompenzálása rendkívül távol áll az ideálistól, hiszen az állam által elkövetett jogsértés és azon belül is kifejezetten a kínzás tilalmába ütköző módon történő fogvatartás képezi alapját, amelynek egy demokratikus jogállamban rendkívül ritkán kellene előfordulnia, de jelenleg Magyarországon szinte mindenki, aki büntetés-végrehajtási intézményben fogvatartott – akár csak letartóztatottként is, az ártatlanság vélelmének oltalma alatt –megalázó és embertelen körülmények között kerül elhelyezésre.
A bűncselekményekből származó károk enyhítését célzó és a bűncselekmények áldozatainak érdekeit érvényre juttató új szabályozási rendszer tehát szükséges, azonban az állam felelősség vállalásának túl kellene terjednie az „enyhítésen” mint célzaton, hogy ne azon múljon a bűncselekmény sértettjének járó kártérítés kifizetése, hogy az állam a kínzás tilalmába ütköző módon üzemelteti a büntetés-végrehajtást.