Akár Strasbourgig is elmegyek! Sokszor hallhatjuk ezt azok szájából, akiket valamilyen súlyos sérelem ért, de az elszenvedett hátrányt Magyarországon semmilyen bíróság vagy egyéb szerv nem orvosolta. Az Emberi Jogok Európai Bírósága (a továbbiakban: Bíróság) valóban sok jogsérelmet képes orvosolni, ugyanakkor sok a félreértés is körülötte. Javasolt ezért pontosan tisztázni, milyen esetekben érdemes Strasbourghoz fordulni. Azután azt is megvizsgáljuk, mire kell figyelni egy strasbourgi beadvány elkészítésekor.
Ki fordulhat a Bírósághoz?
Elsőként nézzük meg, ki, miért és ki ellen pereskedhet a Bíróságon.
Ki fordulhat a Bírósághoz? Mindenkinek vannak emberi jogai – korra, nemre, elkövetett bűncselekményre, politikai hovatartozásra stb. tekintet nélkül. Ezért Stasbourghoz fordulni mindenkinek joga van. Fontos eloszlatni azt a téveszmét is, mely szerint emberi jogai csak természetes személyeknek lennének. Bármilyen furcsa is lehet elsőre, de jogi személyeknek (azaz cégeknek, alapítványoknak és egyéb civil szervezetnek stb.) is vannak “emberi” jogai. Ez alól csupán azok az emberi jogok a kivételek, melyek természetüknél fogva csakis „valódi” hús-vér embereket illethetnek meg. Így például élethez való joga vagy választójoga nincsen egy jogi személynek, de tulajdonjoga vagy tisztességes eljáráshoz való joga igen.
A Bírósághoz fordulhat tehát mindenki, aki úgy érzi, hogy emberi jogait megsértették. Legyünk óvatosak – nem minden sérelem emberi jogi sérelem is egyben. Bíróság által védett jogok felsorolását az Emberi Jogok Európai Egyezménye (a továbbiakban: Egyezmény) tartalmazza. Pár példa: diszkrimináció tilalma, magán- és családi élethez való jog, vallásszabadság, szólásszabadság, büntető-eljárási garanciák, mozgásszabadság. A Bíróság értelmezéssel az Egyezményben szó szerint nem szereplő emberi jogokat is felvett az egyezményes jogok közé, mint például az emberi méltósághoz való jog vagy a közérdekű adatok nyilvánossága. Nem tartalmazza az Egyezmény ugyanakkor a munkához való jogot, a szociális biztonsághoz való jogot vagy a választójogot (a szabad választásokhoz való jog viszont szerepel az Egyezményben.).
Az „alperes” Strasbourgban
A Bíróságon az “alperes” mindig az adott állam, akinek joghatósága alatt elkövették a jogsértést – nem pedig a konkrét jogsértő szerv vagy személy. Tehát ha az adóhatóság packázását nem kívánjuk szó nélkül hagyni, nem a NAV-ot, hanem a Magyar Államot fogjuk perelni. Ugyanígy, ha az életünket pokollá tevő szomszédunk ellen indított hazai eljárásunk nem vezetett eredményre, nem Elviselhetetlen Károlyt, hanem ismét csak a Magyar Államot – mint a magánéletünket meg nem védő közigazgatási és bírói rendszer működtetéséért felelőst – pereljük.
Nagyon fontos, hogy magyarként nem csak Magyarországot perelhetjük. Ha Németországban tapossák sárba a jogainkat, akkor Németország ellen fordulhatunk panasszal. Fordítva is igaz a dolog: tegyük fel, hogy pl. angolként egy budapesti legénybúcsú során túllövök a célon, és bevisznek a rendőrségre, ahol a rendőrök egy jó kis veréssel adják tudtomra, hogy hol is húzódnak a jó buli határai. Ebben az esetben a kínzás és embertelen bánásmód megsértése miatt angolként is panaszt nyújthatok be Magyarország ellen.
Hogyan fordulhatunk a Bírósághoz?
Tegyük fel, eldöntöttük, hogy Strasbourghoz fordulunk. Hogyan tehetjük ezt meg? Egyszerűen írunk egy levelet a Bíróságnak? Sajnos a dolog nem ilyen egyszerű – vegyük sorba a strasbourgi eljárás főbb jellemzőit és buktatóit. Az eljárás számos nehézséget rejt, megijedni azonban nem kell, kis odafigyeléssel meg lehet ugrani a strasbourgi lécet.
Rögtön három pozitívummal kezdhetjük. Az első, hogy a strasbourgi panaszt benyújthatjuk a Bíróság valamennyi tagállamának hivatalos nyelvén, azaz magyarul, angolul, izlandiul stb. (Később azután az eljárás érdemi szakaszában már kötelező a Bíróság két hivatalos munkanyelvének valamelyikén, azaz angolul vagy franciául kommunikálnunk.) Nem érdemes azzal fáradnunk, hogy rögtön angolul vagy franciául írunk, ugyanis a kérelmünket szinte bizonyosan a Bíróságon dolgozó magyar jogászok dolgozzák fel. Nekik is, nekünk is könnyebb az anyanyelvünkön megfogalmazott panasszal dolgozni, használjuk tehát nyugodtan.
A második jó hír, hogy Strasbourgban nincs ügyvédkényszer (legalábbis az eljárás elején), azaz ügyvéd nélkül is benyújthatjuk a panaszunkat. Az eljárás érdemi szakaszában viszont (tehát amikor az érintett Kormány észrevételeire kell reagálni) már jogi képviselővel kell eljárnunk.
A harmadik és talán legjobb hír, hogy Strasbourg ingyen van. Azaz, nincs megfizetendő eljárási illeték, mint mondjuk lenne egy magyar kártérítési perben. Nem kell továbbá egy esetleges pervesztés esetén perköltséget sem fizetnünk az ellenérdekű félnek, azaz a Magyar Államnak. Az egyetlen veszteség tehát, ami érhet bennünket – azon túl természetesen, hogy bajunkat Strasbourgban sem orvosolták – az idő, amit a beadvány elkészítésére fordítottunk. De ahogy mondani szokták, a magunkra fordított idő sohasem elvesztegetett.
A rengeteg pozitívum után jöjjön a feketeleves. Strasbourg rendkívül szigorú formai kritériumokat támaszt a beadványokkal szemben, amelyeket sajnos sok esetben nem képesek teljesíteni a beadványozók. A strasbourgi eljárás részletes ismertetése jelen blog kereteit szétfeszítené, így csak a főbb pontok bemutatására szorítkozunk. (Akit részletesebben érdekel a Bíróság eljárása, annak ajánlom figyelmébe a dr. Kádár András Kristóffal, a Helsinki Bizottság társelnökével a témában írt“Az Emberi Jogok Európai Bíróságának esetjoga a gyakorlat számára” című könyvünket.) A Bíróság maga is összeállított egy tájékoztatót az eljárásáról, ezt érdemes alaposan áttanulmányozni a kérelmünk benyújtása előtt.
Hathónapos szabály
A legfontosabb tudnivaló talán, hogy Strasbourghoz az utolsó érdemi hatékony hazai jogorvoslat kimerítésétől, vagy ha nincs ilyen, a jogsértés bekövetkeztétől számított hat hónapon belül fordulhatunk. Ezen határidő jogvesztő, ha elmulasztjuk, a Bíróság nem fog foglalkozni az ügyünkkel. Hogy melyek a hatékony jogorvoslatok, az külön blogbejegyzést kíván – polgári per esetén általában a Kúria ítéletét, büntetőeljárásnál pedig a jogerős ítéletet kell csatolnunk a strasbourgi panaszhoz.
Az alkotmányjogi panasz, mint hatékony jogorvoslat
Sokáig kérdéses volt, hogy az Alkotmánybíróság, azaz alkotmányjogi panasz hatékony jogorvoslatnak minősül-e. (Az Alkotmánybíróság eljárásáról, az alkotmányjogi panasz fajtáiról külön blogbejegyzésben részletesen írtunk.)
A jogszabályok megtámadására szolgáló alkotmányjogi panaszról a Bíróság nemrégiben kimondta, hogy igénybe kell venni a strasbourgi panasz benyújtása előtt. Amennyiben tehát a jogsértés közvetlenül jogszabály eredménye, előbb az Alkotmánybírósághoz kell fordulnunk és csak azután jöhet a Bíróság.
A Bíróság hasonlóan foglalt állást a bírói döntések megsemmisítésére szolgáló alkotmányjogi panaszokról is. A Szalontay v. Hungary ügyben Strasbourg kimondta, hogy mivel ez a típusú alkotmányjogi panasz eredményezheti az emberi jogot sértő rendesbírósági határozat megsemmisítését, így azt igénybe kell venni a Bírósághoz fordulás előtt.
A kérdés tehát látszólag eldőlt és egyszerűen megválaszolható: előbb az Alkotmánybíróság és csak azután Strasbourg. Ez a válasz azonban – sajnos – csak 80%-ban igaz. A Bíróság karakán álláspontja az alkotmányjogi panasz hatékonyságáról ugyanis legalábbis megkérdőjelezhető. Jelen poszt kereteit szétfeszítené a kérdés részletes tárgyalása, ezért most csak annyit rögzítünk: az Alkotmánybíróság gyakorlata sok esetben köszönőviszonyban sincsen a strasbourgi sztenderdekkel. Másképpen fogalmazva: az Alkotmánybíróság sokszor nem nyújt olyan jogvédelmet, mint amit a Bíróság elvár. Pár példa: az Alkotmánybíróság nem foglalkozik az előzetes letartóztatások jogszerűségével, nem ismeri el a tulajdonjog körében a jogos váromány védelmét és a sor még folytatható lenne.
A fentiekből az a sajnálatos következmény fakad, hogy mindig meg kell vizsgálni, hogy az adott kérdésben mi az Alkotmánybíróság tényleges gyakorlata. Amennyiben ez a gyakorlat nagyon eltér a Bíróságétól, akkor egyből lehet Strasbourghoz fordulni. Ebben az esetben viszont részletes, az Alkotmánybíróság esetjogát bemutató érvelést kell elővezetnünk arról, hogy a konkrét, speciális esetben miért nem kellett élnünk az alkotmányjogi panasszal, az miért nem minősül hatékonynak.
Mit tegyünk abban az esetben, ha az Alkotmánybíróság gyakorlata nem egyértelmű? Előfordulhat, hogy egyszerűen képtelenek vagyunk megmondani, hogy az adott kérdésben érdemes-e a siker reális esélyével az Alkotmánybírósághoz fordulni. Nos, ebben az esetben párhuzamosan adjuk be az alkotmányjogi panaszt és a strasbourgi kérelmet is. A legrosszabb, ami történhet velünk, az az, hogy a Bíróság időelőttiség okán – az alkotmányjogi panaszeljárás le nem zárulta miatt- elutasítja a beadványunkat. Ez a döntés ugyanakkor nem érdemi döntés, így nem zárja ki, hogy később újból benyújtsuk a panaszunkat Strasbourghoz. Az Alkotmánybíróság döntése után – ha az nekünk kedvezőtlen – a kérelmünket újra beadhatjuk Strasbourgba, és azt érdemben el fogják bírálni.
Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy az Alkotmánybíróságra és Strasbourgra eltérő eljárásjogi határidők vonatkoznak. Strasbourghoz az eljárást lezáró rendesbírósági ítélet (büntetőeljárásban ez a jogerős ítélet, polgári perben a Kúria által hozott felülvizsgálati eljárásban hozott ítélet) kézhezvételétől számított 6 hónapon belül fordulhatunk. Az Alkotmánybírósághoz viszont az ítélet kézhezvételtől számított 60 napon belül, illetőleg, ha az emberi jogi sérelmünk közvetlenül jogszabályból fakad, akkor a jogszabály hatálybalépésétől számított 180 napon belül. Nem lehet tehát kivárni, hogy Strasbourg mit fog mondani a konkrét ügyben az alkotmányjogi panasz hatékonyságáról. Ugyanis mire – akár évek múlva – ez a döntés megszületik, az alkotmányjogi panasz benyújtására nyitva álló határidő réges-régen eltelik. Az Alkotmánybírósághoz tehát mindenképpen nyújtsuk be a panaszunkat.
A fentieken túl még egy dologra fel kell hívnunk a figyelmet. Az Alkotmánybíróság gyakorlata értelmében mind a jogerős ítélet, mind a Kúria felülvizsgálati eljárásban hozott döntése után be lehet nyújtani az alkotmányjogi panaszunkat. Magyarán mérlegelhetjük a nekünk nem kedvező jogerős döntés után, hogy hol van nagyobb esélyünk nyerni – az Alkotmánybíróság előtt vagy a Kúrián? Amennyiben már ekkor fél szemünket Strasbourgra vetjük, érdemes lehet a Kúria kihagyásával egyből az Alkotmánybíróságra menni, majd onnan a Bírósághoz. Ennek a választásnak nagy előnye, hogy polgári peres eljárásokban a tetemes kúriai perköltséget és illetéket nem kell megfizetni. Az Alkotmánybíróság eljárása pedig ingyenes. Strasbourg pedig nem fogja – valószínűleg – felróni nekünk, hogy a Kúria eljárását nem vettük igénybe, hiszen egy másik hatékony jogorvoslatot, az alkotmányjogi panaszt igen. Ennek oka Strasbourg szilárd gyakorlatában keresendő, hogyha „versengő” jogorvoslatok állnak a kérelmező rendelkezésére, akkor elegendő az egyiket igénybe venni. Azt azért hangsúlyozzuk, hogy a Kúria-Alkotmánybíróság viszonylatában a Bíróság még nem döntött. Amennyiben 100%-os biztonságot akarunk, úgy először menjünk a Kúriára, aztán az Alkotmánybíróságra és csak utána jöhet Strasbourg.
Egyéb, nem hatékony jogorvoslatok
Nem számít hatékonynak a különböző közjogi méltóságoknak (miniszterelnök, köztársasági elnök, igazságügyi miniszter stb.) írt panaszlevél. Ha a válaszukra várva kicsúszunk a hat hónapos perindítási határidőből, csak magunkat okolhatjuk.
A kérelmezői űrlap
Nagyon fontos, hogy a Bírósághoz űrlapon fordulhatunk. Az űrlapon csak pár oldal van panaszunk előadására, ebbe bele kell férnie! A panasz lényegének az űrlapból ki kell derülnie. Mellékletként részletes érvelést csatolhatunk ugyan, de a Bíróság az előzetes befogadhatósági vizsgálatot szinte csak és kizárólag az űrlap alapján végzi el. Ha ezen a lépcsőn nem jutunk túl, a külön mellékletben kifejtett részletes érveink már semmit sem érnek.
Szintén nagyon fontos, hogy az ügyünket alátámasztó összes bizonyítékot, dokumentumot, bírósági és egyéb határozatot csatolni kell a beadványunkhoz. A Bíróság hivatalból nem folytat bizonyítást, ezért nem is kér be iratokat, adatokat. Emiatt, ha valamely állításunkat elmulasztjuk igazolni, azt a Bíróság “bemondásra” nem fogja elfogadni. Ne küldjünk eredeti dokumentumokat, csak másolatokat – a Bíróság ugyanis nem küldi vissza nekünk sem az aktát, sem pedig az abban lévő iratokat az eljárás végeztével, még külön kérésre sem.
Ha elkészültünk az űrlappal, a panaszunk benyújtása már nem bonyolult. Nem kell személyesen elmennünk Strasbourgba (bár a Bíróságon egyébként átveszik a beadványokat), hanem elegendő a határidő utolsó napján postáznunk a következő címre:
The Registrar
European Court of Human Rights
Council of Europe
F-67075 Strasbourg cedex
A Bíróság a beadvány beérkezését nem igazolja vissza, ezért érdemes tértivevénnyel feladnunk a panaszunkat. A Bíróság a kérelem előzetes vizsgálata után ügyszámmal látja el dossziénkat, és erről már küld értesítést. Az értesítő levélben vonalkódokat is fogunk találni, rajta az ügyszámunkkal, ezeket későbbi leveleinkre a gyorsabb azonosíthatóság kedvéért fel kell ragasztanunk. Mindezek után kezdődik el az eljárás érdemi szakasza, ahol a felek ütköztetik az érveiket, és a Bíróság meghozza döntését.