Az Emberi Jogok Európai Bírósága nemrégiben egy érdekes ítéletet hozott Magyarország ellen. A Kiss-Menczel-ügyben a Bíróság elmarasztalta hazánkat egy büntető eljárás tisztességtelensége miatt, mivel a védelem sem a nyomozati szakaszban, sem pedig a büntetőeljárás során nem tudta meghallgatni a vád fő tanúját.
Az ügy előzménye
Az EJEBhez benyújtott ügy panaszosát előzetesen marihuána termesztésével vádolták meg Magyarországon, a vád alapja pedig a panaszos volt élettársának rendőrség előtt jegyzőkönyvbe vett vallomása volt. Az eljárás során később rendőrség az élettársat újra meghallgatta, immár „hivatalos” tanúként is. Azonban a védelem a volt élettárshoz a nyomozás során egyszer sem tudott kérdéseket intézni.
A panaszost a magyar bíróság előtt folyó büntetőeljárásban bűnösnek találták marihuána termesztés vádjában. A bíróság a bűnösséget főként a volt élettárs rendőrségi jegyzőkönyvbe mondott és később a tanúmeghallgatáson előadott tanúvallomására alapozta. (A bíróság egyéb bizonyítékokat is figyelembe vett, mint pl. a panaszos saját vallomását és egy szakértő véleményét.) Az élettársat viszont később a büntetőeljárás során nem hallgatták meg, mert szökésben volt, így a védelem ekkor sem tudott kérdéseket intézni hozzá.
A panaszos fellebbezett ugyan, de a másodfokú bíróság is bűnösnek találta. A másodfokú bíróság ugyanakkor már csak az élettárs rendőrségi jegyzőkönyvbe mondott vallomását használta fel fő bizonyítékként. A panaszos hiába fordult a Kúriához – az hatályában fenntartotta a jogerős ítéletet.
A panaszos ezután alkotmányjogi panaszt nyújtott be az Alkotmánybírósághoz, mely azonban elutasította azt.
Mindezen előzmények után a panaszos Strasbourghoz fordult, kérve annak kimondását, hogy a magyar büntetőeljárás tisztességtelen volt.
A Bíróság döntése
Strasbourg pedig kedvező ítéletet hozott a panaszos számára: kimondta az Emberi Jogok Európai Egyezménye 6. Cikkében foglalt tisztességes eljáráshoz való jog sérelmét, a következő indokok alapján.
A Bíróságnak jól kialakult esetjoga van arra az esetre, ha a vád tanúját a bírósági tárgyaláson nem lehet meghallgatni és az eljárás korábbi szakaszában tett vallomását mégis felhasználják.
A Bíróság tesztje a következő: a) alapos oka kell, hogy legyen annak, hogy a tanú távol marad a bírósági eljárástól, b) a tanú vallomása lényegesen hozzájárul az elítéléshez, c) a tanú meg nem hallgatásából fakadó hátrányokat megfelelően ellensúlyozni kell az eljárás során az eljárás tisztességességének biztosítása érdekében.
Ezen a teszten a Kiss Menczel-ügy nem ment át. A tanú szökésben volt, így emiatt alapos oka volt annak, hogy nem lehetett meghallgatni. A panaszos elítélésében ugyanakkor a marihuána termesztés miatt alapvető jelentősége volt a volt élettárs tanúvallomásának, mert más személy nem volt, aki hasonló pontosságú információt tudott volna nyújtani a panaszosról.
A tanú bírósági meghallgatásának hiányát viszont a magyar hatóságok semmivel nem enyhítették. Strasbourg ebben a körben különös jelentőséget tulajdonított annak, hogy a tanút se a rendőrségi-nyomozati szakban, sem a büntetőeljárás során nem tudta kikérdezni a védelem.
A Bíróság emiatt úgy vélte, hogy a panaszosnak nem volt megfelelő lehetősége egy, a bűnössége szempontjából alapvető jelentőségű tanúvallomás megkérdőjelezésére. Mindez a fegyveregyenlőség elvének – azaz, hogy a vádlott azonos eszközökkel védekezhessen, mint ami az ügyészség rendelkezésére áll – sérelmére vezetett – a Bíróság kártérítésként 7800 eurót ítélt meg a panaszosnak.
Következtetések
Ahogy a fenti ügy is jól mutatja, a hazai büntető bíróságok előtt minket ért igazságtalanságokba nem szabad belenyugodnunk. Ha úgy érzi, hogy a fentiekhez hasonló probléma merült fel az Ön büntető-ügyében is, azaz nem egyenlő feltételekkel küzd meg a védelem a vádhatósággal, ne adja fel.
Feltétlenül fontolja meg az Alkotmánybírósághoz és utána a Strasbourghoz fordulást. A Karsai Dániel Ügyvédi Iroda megannyi sikeres eljárás után készséggel segít azoknak, akik úgy érzik, hogy igazságot szeretnének maguknak.